Bár jelen munka a kulcskompetenciákon keresztül vizsgálja a társasjátékok lehetséges fejlesztő hatását, így kiemelt forrása a Nemzeti alaptanterv, nem elsősorban a közoktatás a gondolkodás kerete. Amennyiben a társasjátékok bekerülnének a kerettantervekbe, ha kötelezővé válna a társasozás, ha kidolgoznának egy tantervet, mely előírja a játékok mennyiségét és milyenségét, akkor nagyon sok – leginkább motivációs – elem eltűnne, ami tulajdonképpen a lényegét venné el a társasjáték-pedagógiának. Ez nem azt jelenti, hogy az iskolában ne találhatnánk meg a helyét a társasjátékoknak, hogy ne lenne szükség a hatékony pedagógiai munkához egy tudatos tervezési és szervezési folyamatra, de meg kell hagynunk a játékot játéknak, el kell hinnünk, hogy a gyerek képes arra, hogy eldöntse, szeretne-e játszani, ha pedig igen, akkor mivel, meddig és mikor. Önmagában már ez a döntési szabadság is a folyamat része.

Társasjátékokkal dolgozni indirekt pedagógia, a fejlesztési célok nincsenek kihangosítva a gyerek felé, a legtöbb elem járulékos. Pedagógusként a keretek biztosítása, a gyerekek megismerése és a folyamat támogatása a feladatunk. Nekünk persze vannak céljaink, igyekszünk úgy motiválni a gyerekeket, hogy azokkal a játékokkal játsszanak, amelyeket mi hasznosnak gondolunk számukra, de ezek csak kategóriák, játékmechanizmusok, a konkrét játék, melybe beleszeret, már a gyerek választása. Ugyanis mi könnyen tévedhetünk. A helyzet talán ahhoz hasonlítható, amikor haladó szemléletűnek gondolva magam a Harry Pottert veszem elő az irodalomórán: nem a sokszor meghurcolt kötelezőket, hanem egy népszerű munkát, sokak kedvencét. Mégis lesz X gyerek az osztályban, akit nem köt le, aki ugyanúgy szenved, és újra kimaradtak a döntési folyamatból. Társasjátékozás során is beleeshetünk ilyen hibákba, mondhatjuk, hogy mindenki szeret játszani, és erőltethetjük, de eredményt nem fogunk elérni. 

A Toldi Tanodában két éve foglalkozunk társasjátékokkal, a tapasztalatok, melyek az alábbi rendszerezést életre hívták, tehát iskolán kívüli, a gyerekek önkéntes részvételére építő tevékenységekből táplálkoznak. A cél azonban általánosabb, szeretnénk megmutatni a társasjátékokban rejlő lehetőségeket, ahogy ezt – többek között – a TanodaPlatform szakmai műhelyén is tettük.

Anyanyelvi kommunikáció

Többek között ez olvasható a Nat-ban: „képes másokkal érintkezni, kommunikációját figyelemmel tudja kísérni, és a helyzetnek megfelelően tudja alakítani.” Sok olyan játék van, ilyen például a Bohnanza, ahol a sikeresség egyik kulcsa éppen ez, hiszen egymással üzletelve, mások érveit meghallgatva reagálunk folyamatosan változó helyzetekre. Játék során nálunk is meg lehet figyelni, hogy a gyerekek hamar alkalmazkodnak a tárgyalófélhez, tudják, hogy mindenkinél más stratégia működik, amit ha nem vesznek figyelembe, akkor nem termelnek jól a babföldjeik.

„Képes megkülönböztetni és felhasználni különböző típusú szövegeket, továbbá információkat keresni, gyűjteni, feldolgozni és közvetíteni.” Hamar rájöttünk arra, hogy a gyenge olvasási motivációval rendelkező gyerekek a játék során nem érzik problémának a betűk-szavak-mondatok értelmezését. Azok a játékok, melyekben különböző szerepek, képességek teszik izgalmassá a játékot, nagyon alkalmasak a szövegértés fejlesztésére. A Citadella egy remek példa erre, mely hamar a gyerekek kedvence lett. Mivel titkos, hogy körönként milyen szerepet választunk, a gyerek kénytelen egyedül megküzdeni a szöveggel, hiszen nem kérdezheti meg az ellenfeleit, hogy akkor ez most mit is jelent – többek között ezért is fontos, hogy ne játékmesterként, kívülről koordináljunk, hanem játsszunk mi magunk is. Sok ilyen játék van, több-kevesebb rövidebb-hosszabb szöveggel, így ha mechanikussá válik az egyik játék, mutathatunk egy másikat, például a Munchkint, ami szövegértési szempontból mindenképpen nehezebb falat.

Az anyanyelvi kommunikáció fejlesztése szempontjából érdemes még kiemelni a Tabut, vagy a magyar fejlesztésű Mizériát, melyek könnyedebb játékok, egyszerű játékmechanizmussal és szabályrendszerrel rendelkeznek, de szórakoztatóak és a szavak megértésén, a szinonimák használatán, a körülíráson nagyon nagy a hangsúly.

Idegen nyelvi kommunikáció

Bármit játszhatunk idegen nyelven, de azért fontos odafigyelni arra, hogy milyen szinten vannak a gyerekek. Nálunk a szavak és az egyszerűbb kifejezések tanulása az elsődleges cél, melyhez a Guess Who? egy jó választás lehet. Szavak tanulásához viszont egy népszerű játék, a Dobble általunk kifejlesztett variációit használjuk, melyek igen kedveltek a gyerekek körében. A képeket egész egyszerűen betűkre, számokra, műveletekre, szavakra cseréltük ki, többek között idegen szavakra is. Ha a játék játék marad, akkor a gyerek könnyen elfogadja, hogy most idegen nyelven játszunk, de ha túlságosan előtérbe kerül az edukatív jelleg, annyira, hogy a mechanizmus is sérül, akkor kevésbé valószínű, hogy sikeresek leszünk.

Matematikai kompetencia

Az alapműveletek fejlesztése, kiemelten az összeadás, a kivonás adja magát, sok játékban kell akár közben, akár az eredmény megállapítása érdekében számolni. De „a matematikai gondolkodás, az elvonatkoztatás és a logikus következtetés” sem csak és kizárólag az absztrakt játékokat jellemzik. A játékhelyzetek elemzése, a pillanatnyi állapotok felmérése, a lehető legjobb lépés keresése, a folyamatos valószínűségszámítás számos játékban benne van. A Carcassonne nagyon jó belépőjáték, mely tartalmazza az imént felsorolt elemeket. Minden egyes lapka- és munkáslehelyezésnél számolnunk és mérlegelnünk kell: mekkora területet építhetek még, milyen kártyák vannak még bent, mennyi pontot érhetek így el. Mindemellett azt is fontos kiemelni, hogy a szabályok megértése, az ebből következő törvényszerűségek elfogadása és kezelése szintén nagyon erősen kapcsolódik ehhez a kompetenciaterülethez.