Tartalom
Relaxáció, meditáció az iskolákban
"Ha minden 8 éves gyermeket a világon megtanítanának meditálni, egy generáción belül megszűnne az erőszak a világban." (Dalai láma)
Melegséggel töltötte el a szívemet a hír, hogy ősztől nálunk is bevezetik az iskolákban a relaxáció, meditáció tanítását. Ez a legnagyobb ajándék, amit gyermekeinknek adhatunk, testi-lelki egészségükért tehetünk, hogy megtanítjuk őket a mentális megtisztulásra, feltöltődésre.
Rohanó, stresszes felnőttvilágunk életvitelét gyermekeink szivacsként szívják magukba, hiszen abból tanulnak legtöbbet, amit maguk körül tapasztalnak, látnak. Ők is túlterheltek, elfoglaltak, egyik különóráról rohannak a másikra, folytonos teljesítésre kényszerítve, s mindeközben nem marad idejük a csendre, a megnyugvásra, a reflektálásra, a "cselekvés nélküli létezésre".
Pedig ahogyan a számítógépünknek is szüksége van a karbantartásra, a felgyülemlett adathalmaz rendezésére, törlésére, frissítésére, rendszerezésére, ugyanúgy az agyunk is igényli az időszakos újraformatálást, tisztítást. A mindennapok információáradatát fel kell dolgozni, rendezni és megszűrni. Ez a titka a testi-lelki egyensúlynak, az egészségnek, és nem csak a felnőttek egészségének.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyermekek még könnyen veszik az akadályokat, hogy terhelhetőek, hogy ők nem stresszelnek, nem idegeskednek. Pedig a mai iskolarendszer nagyon komoly terheket ró rájuk, a követelményszint indokolatlanul magasra teszi a mércét, megfeledkezve "a kevesebb több" alapelvéről.
Így nem sok idejük marad arra, hogy igazán gyerekek legyenek és azok is maradjanak. Szinte ugyanazt az életvitelt követeljük meg tőlük, mint saját magunktól, de azokat a módszereket, amelyekkel a stresszt és a problémákat kezelni tudják, elfelejtjük a kezükbe adni. Legtöbbször azonban nem is feledékenységről vagy nemtörődömségről van szó, hanem arról, hogy mi, felnőttek sem vagyunk birtokában ennek a tudásnak, ezeknek az eszközöknek. Egyszerűen elfelejtettük őket.
Megfeledkeztünk a bennünk rejlő benső gyermekről, és a saját gyerekeinket is arra kényszerítjük, hogy minél hamarabb "felnőjenek", elfelejtsék a pillanatban létezés, a világ apró, hétköznapi csodáinak örömét, s helyette folyton a múlt sérelmein és fájdalmán rágódjanak, vagy a képzelt jövő miatt aggódjanak, csakúgy mint mi, felnőttek.
Így most, amikor a meditáció és a relaxáció hirtelen tananyaggá vált, kicsit abban a helyzetben lesznek a meditáció oktatására kijelölt tanárok, tanítók, mint annak idején az oroszról angol és német nyelvre átképzés alatt álló oktatók... nagyjából, egy leckével a tanítványaik előtt - tisztelet a kivételnek.
Nagy kihívás előtt állunk, de hát nincs is szebb az együtt, játszva tanulásnál. Felsőbb, intuitív énünkre csak akkor lelhetünk rá újra, ha előbb lefelé megyünk, és visszatérünk pajkos, önfeledt gyermeki mivoltunkhoz.
Meditációt nem lehet "föntről" tanítani, racionalizálva, pontokba szedve és óravázlatot írva. Ehhez szükségünk lesz az intuitív, jobb agyféltekés énünkre. Ez azonban sok-sok játékosságot, önfeledtséget, kreativitást és empátiát igényel. Csak akkor lehetünk sikeresek benne, ha bele tudunk bújni kis tanítványaink "fejébe", eggyé tudunk válni velük.
Tévedés azt gondolni, hogy meditáció és relaxáció címén hosszan tartó figyelmet, mozdulatlanságot és komolyságot kell elvárni csemetéinktől. A kulcs a játékosság. A figyelmüket csak akkor tudjuk megragadni, ha valami számukra is "kézzelfogható" dologhoz kapcsoljuk.
A meditáció első lépése az egyhegyű, fokuszált figyelem, a teljes koncentráció elérése, még ha eleinte csak pillanatokra, rövid időre is.
A kézzelfoghatóság pedig jelentse az öt érzékszervet: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás.
Kezdeti szakaszban itt a konkrét érzékelést használjuk, később viszont már a konkrét érzetek képzeletbeli érzékelését, elképzelését.
Bevezetésként mind az öt érzékszervhez kapcsolódóan nézzünk meg egy-egy rövid, maximum öt perces gyakorlati példát.
1. Látás
A legegyszerűbb példa erre a farkasszemnézés játék, amelyhez a gyerekek választanak maguknak párt - első pislogásig, nevetésig, mosolyig, aztán lehet újrakezdeni :-) Ez a trataka vagy más néven gyertyaláng meditációnak lehet a bevezető formája. A gyertyalángra vagy papírra rajzolt fekete pöttyre meredős játékot a gyerekek éppen úgy fogják élvezni, mint a farkasszemet. Lehet motiválni a "győztes" párokat vagy egyéneket jutalomkártyával, matricával, tapssal.
2. Hallás
Az első nagyszerű gyakorlat a halláson keresztüli figyelem fejlesztésére:
1. Fektessük le a gyerekeket, és kérjük meg őket, hogy csukják be a szemüket. Zengessünk hangtálat, csengettyűt vagy valamilyen eszközt, mely viszonylag hosszabb ideig rezonálva, lassan, fokozatosan elhalkuló hangot hallat. Kérjük meg a gyerekeket, hogy tegyék a kezüket a hasukra, és csak akkor emeljék fel a mutatóujjukat, amikor már nem hallják a rezgést. Amikor többen jeleztek, újra zengethetünk, még néhányszor megismételve a játékot.
2. A másik kedvencem, hála az "okostelefonoknak", szintén a hallás, meghallgatás képességét fejleszti. Kitűnő relaxációs és meditációs applikációk léteznek, amelyeken mindenféle természetes és mesterséges zörejek, hangok találhatóak, vízeséstől bálnaéneken, tücsökciripelésen, szélzúgáson át a tanyasi életet idéző traktorzúgásig. (Természetesen bármilyen hangfelvétel megteszi, de nálam a könnyű hozzáférhetősége miatt ez bevált.) Ezt hasonlóképpen használom óra végi relaxációnál.
Csukott szemmel, csendben hallgatják a gyerekek (lehetőleg fekve). Általában három különböző helyszínt választok, mindig hagyok kellő időt a megfigyelésre, hallgatózásra. A relaxáció után megbeszéljük, mit hallottunk, hol jártunk. Ezt nagyon élvezik, bár némelyik eléggé megtévesztő, nem mindig sikerül rájönniük a hang igazi eredetére.
3. Ízlelés
Ez a legsikeresebb az eddig kipróbáltak közül. Csokimeditációnak hívom, de lehet eper, málna, gumicukor és bármi más is, amit a gyerekek általában szeretnek. (Érdemes a játék előtt - de nem közvetlenül, hanem még jóval előtte tájékozódni az esetleges ételérzékenységről, allergiákról stb.)
A gyerekek körben ülnek, háttal a kör közepének, csukott szemmel, vagy használhatunk kendőt a szemek bekötésére. (Ezt a legtöbb gyerek külön élvezi, de ha valamelyikőjükben a szem bekötése ellenállást vált ki, nem szabad erőltetni. Ilyenkor csak kérjük meg, hogy végig tartsa csukva a szemét, különben kimarad a játékból.) Megkérjük a gyerekeket, hogy nyissák ki a szájukat, és csak akkor csukják be, ha erre utasítást kapnak. Majd csendben körbemegyünk, és az előre elkészített tálkából mindenkinek a szájába egy pici darab gyümölcsöt, étcsokit stb. teszünk. A legjobb olyasmit, ami egy idő után könnyen szétolvad, szétmállik a szájban. Ha körbeértünk, akkor kérjük meg őket, hogy csukják be a szájukat, és rágás nélkül, a nyelv tetején tartva a falatot, figyeljenek az ízre, állagra, és anélkül, hogy lenyelnék, tartsák a szájukban, amilyen hosszan csak lehet.
Ez a gyakorlat megint csak jó néhány percre a jelenben tartja az elméjüket.
4. Szaglás
Az előző játékok elemeinek a keveréke. Ismét körbeültetjük a gyerekeket, háttal a kör közepének csukott (bekötött) szemmel, majd különböző (maximum 3-féle) illatos dolgot szagoltatunk meg egyenként velük, amit a játék végén azonos sorrendben kell megnevezniük. Ez is lehet gyümölcs, illóolaj, füstölőpálca, virág, viszonylag ismertebb, könnyebben kitalálható illatokkal.
Másik lehetőség, hogy fekvésben, relaxáció alatt megmasszírozzuk a homlokukat, halántékukat pár csepp illatos ollajal. Nagyon szeretik az effajta kényeztetést, nagyon hálásak tudnak lenni érte.
5. Érintés
Talán ez az egyik legnehezebb feladat, de az érintésnek, a bőr kifinomult, kényes érzékelésének is rendkívül fontos szerepe van.
Angyalséta a következő játék neve. A gyerekek két sorban állnak egymással szemben, körülbelül egyméternyire. A játék fontos eleme a zene, ami minél angyalibb, lassabb, meditatívabb és szebb, annál jobb. A zene elindulása után a két oszlop között egyenként sétálnak végig a gyerekek most is csukott szemmel és lassan, a többiek pedig a kezükkel, a tollpihével vagy valamilyen puha, selymes dologgal érintik meg az arcát, a karját, ahogy elhalad előttük. Aki végigért a soron, beáll a végére, és várja a következő lehetőséget az angyali érintésre.
Igen katartikus kifejezője az egymás iránti szeretet, gyengédség kifejezésének, nagyon jó bizalom- és közösségépítő gyakorlat.
A 8 intelligencia elemeinek alkalmazása a gyermekjógában
Howard Gardner 1984-ban publikálta először elméletét Frames of mind című írásában. A gyermekjóga-oktatás fő koncepciója az ő elméletére épül. (Marsha Wenig)
A pózok (ászanák) az alapja a teljes rendszernek, amelyeken keresztül az agy és a test miden része egyszerre aktiválható:
A test felvesz egy pózt, az agy új idegpályákat hoz létre, amely növeli a tanulási potenciát. A pózokon keresztül taníthatunk matematikát, környezettant, anatómiát, zenét stb. A pózok a lépcsőfokai a többi tanulási elemnek, amelyek még több tanulási útvonalat hoznak létre. Testi előnyök. Magyarázatok- egy-egy póz testünkre gyakorolt hatásáról- a gyerekek imádnak arról tanulni, hogyan működik a testük.
Gyémánthidak - intra- és interperszonális képességek fejlesztése - Mindegyikünk egy-egy ragyogó gyémánt a magunk különleges, egyéni módján, ezerarcú, különleges, és megismételhetetlen - minden egyes póz egy-egy híd, amely összeköt minket a világgal, a természettel, önmagunkkal, saját testünkkel, elménkkel.
Brain Gym - a testünk rendszereinek egyensúlyban tartása, kiegyensúlyozása. Légzési, keringési, hormonális
A jógapózok az agyféltekék működését harmonizálják. Pl. Szemkörzés gyakorlat. A kéregtest, a két agyféltekét összekötő rostköteg, a corpus callosum aktiválása -, amely a teljes agy maximális kihasználtságát ösztönzi.
Ökológiai visszhangok - hangsúlyozza a Földhöz fűződő szoros kapcsolatunkat. A pózok neveit használjuk arra, hogy a természetről, Földünkről információt, tényeket tanítsunk. Pl. hogy a kígyóknak nincs füle, hanem a rezgéseket érzékelik, ahogy csúsznak.
Matekőrület. Matematikai koncepciók alkalmazása sorozatok, számolás révén a pózok gyakorlása közben.
Mindenki jól jár, versengésmentesség - mindenki nyer, mindenki győztes, a jógában nincs verseny. Minden gyermek önálló és egyenrangú része az egésznek. Mindenki egyformán fontos része az egésznek.
Anatómia - csontok, izmok alapanatómiai koncepciók tanítása, egészségtudatra, test-tudatosságra nevelés.
Köznevek és tudományos nevek tanítása is...
Zene - egyszerű ritmusok, hangszerek, zenei kifejezések használata a mozgások, játékos feladatok közben.
Történetek, mesélés. Pózokat történetek, karakterek felelevenítéséhez, eljátszásához használjuk fel.
Vizuális - festés, rajzolás kraftötletek a pózok tanulásához.
Mindegyik elem a testgyakorlást és a fizikalitáson keresztüli tanulást segíti elő: intellektuális, koordinációs, zenei, matematikai, verbális, vizuális készségek fejlesztését.
Első pillantásra soknak tűnhet, de csupán szabadjára kell engedni fantáziánkat, a kreativitásunkat, és hagyni, hogy kicsit a gyerekek is irányítsanak.