Kutatás a szülők és pedagógusok közötti kommunikációról - 1.rész

A nevelési problémák érzékelhetően sokasodnak. Ezért is egyre sürgetőbb, hogy a pedagógusok és a szülők a szövetségest, a partnert lássák és keressék egymásban. De vajon milyen formákban, milyen gyakran és milyen hatékonysággal kommunikál egymással a nevelés két főszereplője? Mennyire elégedettek a kommunikáció különböző formáival?

Erre és sok minden másra is kíváncsi volt a Kölöknet és az OFOE, amikor 2013 júniusa és szeptembere között online felmérést végzett. Az online kérdőívet közel 1500 fő töltötte ki. A minta 40 százaléka nem pedagógus-szülő, 60 százaléka pedagógus (részben szülő), fele osztályfőnök volt.

A szülők 40 százaléka csak a szülői értekezleten találkozik a pedagógussal

A pedagóguspálya köztudottan elnőiesedett, nem meglepő tehát, hogy a vizsgálati mintánkban a pedagógus-szülők között is az anyák voltak többségben. Ez is jelzi, hogy a szülő-pedagógus kommunikáció általában nők között zajlik. A kapcsolattartás formái között leggyakrabban a fogadóórát és szülői értekezletet említi mindkét fél. A kommunikáció gyakoriságát tekintve viszont az ellenőrző az abszolút favorit. Emellett a fogadóóra és a mobiltelefon a leggyakrabban használt kommunikációs forma.

De még az ezek révén történő kapcsolattartásra is legfeljebb negyed-, sőt félévente kerül csak sor. A legtöbb kommunikációs formával a szülők több mint a fele nem él, negyven százalékuk csak a szülői értekezleten találkozik a pedagógussal. A közöttük folyó kommunikáció tehát nem tekinthető intenzívnek. Még drámaibbnak tűnik a helyzet, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kérdőívünket általában a legmotiváltabb középosztálybeli, városi anyukák töltötték ki.

A hiperaktivitás, azaz a túlzott mozgékonyság többnyire figyelemzavarral együtt jelentkezik. Nem rosszaság. Hátterében elsősorban idegrendszeri éretlenség, működési zavar áll, amit környezeti, családi tényezők is befolyásolnak. A szülő és a pedagógus egyaránt tanácstalan: mit tegyen a nehezen kezelhető gyermekkel, aki különben értelmes, segítőkész, jó humorú, de egyik pillanatról a másikra indulatos, dacos, támadó lesz, amivel alaposan próbára teszi a környezetében élők türelmét?

Ha úgy érezzük, hogy a probléma meghaladja erőinket, szükséges lehet szakemberhez fordulni. Hogy ezt tudatosan mérlegelhessük, érdemes megismerkedni a hiperaktivitás diagnózisának összetevőivel. Bár a köznyelvben nagyonis elterjedt a hiperaktivitás cimkéje, a figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisa csak akkor állítható fel, ha egy féléves megfigyelés alatt kellő számú tünet együttesen jellemzi a gyermek viselkedését. Így a figyelemzavar tünetei közül legalább hatnak, s a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül is legalább hatnak kell fennállnia hat hónapig ahhoz, hogy a figyelemzavar-hiperaktivitás valószínűsége megállapítható legyen.

Ugyanakkor lényeges leszögezni, hogy ezeknek a tüneteknek a kortársakhoz képest jelentős mértékűeknek kell lenniük, súlyos problémát, zavart kell, hogy okozzanak a gyermek mindennapi életében. Azon kívül legalább két helyzetben (iskolában, otthon, szabadidős tevékenységekben, stb.) meg kell jelenniük. Nézzük hát, mi az, amire érdemes figyelni!

A figyelemzavar tünetei:

• Nehezére esik a figyelmét megtartani játék- vagy feladathelyzetben egyaránt
• Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét
• Nem figyel megfelelően a részletekre, gondatlan hibákat vét

Az autista gyerekek társas viselkedésében jellegzetes sajátosságokat tapasztalunk, amelyek hátterében a kommunikáció, a gondolkodási képességek és a rugalmas viselkedésszervezés eltérő fejlődése áll. A korszerű szemléletben az autizmus „spektrumzavarként” szerepel, ahol a súlyos esetektől az enyhe szociális zavarral élő, kimagasló képességű érintettig sokféle gyermeket találunk. Lényeges, hogy ezek a gyerekek nem tehetnek különös viselkedésükről, mint ahogy a szüleik sem tehetnek a zavar kialakulásáról.

Az autizmus a jelenlegi vélekedések szerint az idegrendszer fejlődési zavarának, illetve genetikai és környezeti tényezők kölcsönhatásának következtében kialakuló, az egész személyiséget átható fejlődési zavar.

Jelek a korai években

A később autistának diagnosztizált gyerekeknél már pici korban is észrevehető néhány jellegzetesség, ami gyanúra adhat okot, ám ezeknek a tüneteknek a jelentkezéséből még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Előfordul, hogy a kisbaba szinte közömbösnek tűnik, ismerős arcok megpillantása esetén nem jelentkeznek örömreakciók, nem mosolyog vissza, nem szereti, ha megölelik. Hiányzik nála a hangok, gesztusok utánzása, s bár ép a hallása, nem figyel az emberi beszédre. Van, hogy az éhségét nem, vagy ritkán jelzi, s ügyetlenül, lustán vagy éppen türelmetlenül szopik. Nem fogad el új ételt, sokszor a darabos táplálékkal szemben teljesen elutasító.

Másfél-kétéves korban feltűnhet, hogy a gyermek viselkedésrepertoárjából teljesen hiányzik az élménymegosztó viselkedés: semmilyen formában nem hívja fel a figyelmet a számára érdekes tárgyra, jelenségre, nem törekszik arra, hogy örömét megossza. A közös játékok során nincs kölcsönösség sem a hang-, sem a tekintetváltásban. Nem mutat érdeklődést a játékok iránt, vagy például csak egyszer hajlandó a különböző játékokkal játszani. 

A nemrég napvilágra került PISA eredmények ugyan számunkra nem tartogattak túl sok jó hírt, van mégis egy olyan ország a közelünkben, akik 2000 óta egyenes irányú fejlődést mutatnak, és rendre bekerülnek a top 15 közé. A különböző országok oktatási rendszeréről szóló cikkünk következő részeként most Lengyelországgal foglalkozunk.

Lengyelország oktatási rendszere az 1989-et megelőző időszakban a miénkhez hasonló jellegzetességeket mutatott. Az alapvetően központi irányítású, adatok memorizálására épülő oktatás során elsősorban a szakmákra való nevelés volt a fontos, és meglehetősen kevés diák kerülhetett egyetemre. A többség szakközépiskolákban kötött ki, míg a diákok egy része technikumba ment, és csak 20 százalék került az egyetemre felkészítő líceumokba.

Ez azt eredményezte, hogy átlagosan csupán 10 százalék volt a felnőtt lakosság körében az egyetemi diplomával rendelkezők aránya. A rendszerváltást követően sem változott sok minden, így a kilencvenes években Lengyelország az egyetemre járó diákok arányát tekintve a nemzetközi összehasonlítás végén foglalt helyet. Mindezt annak ellenére, hogy az országban a felsőoktatásnak komoly történelme van: 1364-ben Krakkóban alapította meg III. Kázmér a világ egyik legrégibb felsőoktatási intézményét, a mai Jagelló Egyetemet.

A zene rengeteg mindenre jó. A zene ismerete bizonyítottan hozzájárul a kreativitás fejlődéséhez, továbbá erősíti a csapatszellemet, hiszen a zenetanulás megtanít összpontosítani és adott esetben a többi hangszerre figyelni. Ezek a képességek pedig alapvető fontossággal bírnak a munkahelyen és az iskolában is.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy amennyiben valaki igazán zenerajongó, és szeretne egy dallamot tökéletesen eljátszani, rendszeres gyakorlásra van szüksége. A zene tehát arra is megtaníthat, hogy a siker kemény munka és koncentráció árán érhető el.

Agykutatók és pszihológusok szerint a zenészek agyműködése nem romlik a negyvenedik életévük után sem, mint ahogy másoknak, sajnos igen. Ugyanakkor nincs oka csüggedni azon zenerajongóknak sem, akik nem játszanak semmilyen hangszeren.

Hogyan járulhat hozzá a megelőzés ahhoz, hogy a gyerekek fejlődése minél teljesebb legyen? Mit tehetünk, hogy minimalizáljuk azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a gyerekek jogainak érvényesülését vagy a tehetségük kibontakozását?

Az utóbbi 15-20 év kutatásai bebizonyították, hogy az agy fejlődése az első három évben a legintenzívebb. Az agy nem csupán az életkorral fejlődik, hanem a korábbi tapasztalatokból, ismeretekből is táplálkozik. Amit ebben az időszakban nem kapnak meg a gyerekek, azt a későbbiekben nehéz vagy egyáltalán nem lehet pótolni.

Dr. Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsági tagja a 2013. június 27-én, Budapesten, a gyermekek egészséges környezethez való jogáról szervezett ombudsmani konferencia keretében beszélt a korai évek jelentőségéről. A testi fejlődéssel kapcsolatban elmondta, hogy a szegénység és a depriváció különböző formái sokféle módon érintik a kora gyerekkori fejlődést. Példaként az étkezést említette: Magyarországon sajnos nagyon kevés figyelmet fordítanak a gyerekek egészséges táplálkozására. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is sok kifogás emelhető. Sajnos egyre inkább közeledünk a fejlődő országokban mért adatokhoz, és az ásványi és mikroelemek hiánya komoly fejlődési problémákhoz vezet.

Hangos a sajtó a tanévkezdéstől, ahol a pedagógusok (részleges) béremelése együtt jár azzal, hogy diáknak és tanárnak egész nap benn kell maradnia az iskolában. Míg az államtitkár azzal érvel, hogy az így elmaradó túlórapénzt fedezni fogja az emelés és egyébként is anomáliák voltak a túlóra kifizetésekkel kapcsolatban, a másik oldal bírálja a kormány lépését, mert szerintük a béremelés részleges volta és az egész napos bennlét együttesen kioltja annak hatását. Nem sok tény van segítségünkre, de a 2010-ben a Tárki-Tudok által végzett Pedagógus2010 kutatás az oktatási tárca és a PDSZ megrendelésére adhat némi támpontot.

Hetente átlagosan 3 óra volt a túlóra 2010-ben

A pedagógusok 2010-ben átlagosan (túlórával együtt) heti 45 órát dolgoztak a hét öt munkanapján (hétvégén pedig átlagosan 4-5 órát számoltak fel szakmával kapcsolatos tevékenységként). A túlórák heti 2-4 óra körül alakultak, az összes munkaheti terhelés 5-10 százalékát tették ki. Az általános iskolai tanárok körében volt a legalacsonyabb a túlóra aránya (5%), míg a legtöbbet ott túlóráztak, ahol egyébként az összterhelés a legalacsonyabb volt, a szakiskolákban. A vezetők körében magasabb volt a túlórák száma, a beosztott pedagógus plusz három órájához képest 3,5 óra volt. A túlórák szórása is 3,5 óra körül alakult, tehát volt, akinek nem volt túlórája, és volt, akinek kétszer annyi, mint az átlag, de nem ez volt a tipikus.

Még ha a berendezések pontos használatával nincsenek is tökéletesen tisztában az óvodások, összességében mégis jól tudják, az új kommunikációs eszközök közül melyik mire való – derül ki Csizmadia Csilla, az SZTE kommunikáció szakos hallgatójának szakdolgozatából, amely szerdán elnyerte a Magyar Telekom nívódíját.

A végzős hallgató kérdőívek segítségével vizsgálta gyerekek és szülők különböző infokommunikációs eszközökkel – televízió, asztali számítógép, laptop, táblagép, e-könyv olvasó, mobil- és vezetékes telefon – kapcsolatos szokásait.

A válaszokból kiderül, a szülőkben komoly a bizonytalanság, hogyan neveljék gyermekeiket az új kommunikációs eszközök vonatkozásában. A felnőttek nagy része engedi, hogy gyermekük önállóan használja ezeket, függetlenül attól, hogy a kicsik ténylegesen tisztában vannak-e a berendezés működésével.

A gyerekek és szülők válaszait összevetve kitűnik, az óvodások saját bevallásuk szerint többet használják az infokommunikációs eszközöket, mint ahogy azt a felnőttek gondolták. Ezek az eszközök az óvodások mindennapi életének részévé váltak. Az életkori sajátosságokból fakadóan a gyerekek számára e berendezések legfontosabb alkalmazási területe a játék, de szeretnek így zenét hallgatni vagy mesét nézni is.

A kutatásba bevont szülők az óvodai eszközhasználatot inkább elutasítják, mint támogatják, pedig a dolgozatban bemutatott hazai és nemzetközi példák alapján a megismerés folyamatának intézményesítése előnyökkel járhat. Az infokommunikációs eszközök óvodai alkalmazása segíthet a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket érintő "digitális szakadék" csökkentésében.

Csizmadia Csilla elmondta, a dolgozat befejezése után óvodapedagógusok körében végzett kutatást, ennek alapján az óvónők is ellentmondásosan viszonyulnak az új kommunikációs eszközök alkalmazásához a nevelés során: általánosságban támogatják, saját csoportjukban azonban nem szívesen vezetnék be.

MTI 2013. szeptember 18., szerda

Félmillió általános iskolás tanuló jut átlagosan kétnaponta friss gyümölcshöz hétfőtől a Nemzeti Iskolagyümölcs-program keretében. Az idén már az ötödik és hatodik osztályosokra is kiterjesztették a lehetőséget - közölte a program egyik beszállítója, a Matész-Fruct Kft. hétfőn az MTI-vel.

A közlemény szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium a 2013/2014-es tanévben is folytatja az uniós társfinanszírozású országos programot. Ennek célja, hogy elősegítse a gyerekek zöldség- és gyümölcsfogyasztását, ezáltal hozzájárulva az egészséges táplálkozási szokások kialakulásához, az elhízás elleni küzdelemhez, valamint az ezekkel összefüggésben kialakuló betegségek megelőzéséhez.

Az idén az alsó tagozatosok mellett már az ötödik és hatodik évfolyamon tanulók is részt vehetnek a kezdeményezésben. Az intézmények egyszerűbben igényelhetik a termékeket, valamint a hatóságok és a beszállítók adminisztrációs terhei is jelentősen csökkentek - sorolták a változásokat.

Mint írták, a 2009-ben indult egészségmegőrző programhoz évről-évre egyre több iskola csatlakozik. Ennek köszönhetően hétfőtől csaknem 535 ezer tanuló jut friss gyümölcshöz. A program keretében a gyermekek átlagosan kétnaponta kapnak legalább kétféle, magyar termelőtől származó gyümölcsöt - közölték.

MTI 2013. szeptember 9., hétfő

Sok mindenre emlékszem abból, amikor első alkalommal mentem iskolába, pedig nem ma történt. Emlékszem arra, hogy volt bennem félelem, nem kevés, emlékszem, hogy a tornateremben volt az évnyitó, hogy minden elsős kapott ott egy ceruzát, amire ráírták a nevünket. Arra is, hogy később az osztálytermünkben már kicsit oldottabban ismerkedtünk egymással, hogy az egyik kislány vaníliás karikát is kapott a tízóraija mellé, ahogy arra is, hogy rögtön felmértük, kinek van a legmenőbb tolltartója vagy a legfinomabb illatú radírja.

Félelmetes, furcsa nap volt nekem, így talán nem csoda, hogy mikor a saját gyerekem készült az első napjára, ismét elöntöttek az érzések. Bár annak idején én is éppúgy vártam egyébként a nyáron az iskolakezdést, láthatóan a gyerekem jobban viselte a megpróbáltatásokat, mint annak idején én magam. Persze, ez függ a személyiségtől is, a belső bizonytalanságoktól vagy gátaktól, de biztos vagyok benne, hogy szülőként mi is sokat tehetünk azért, hogy a gyereknek ne félelmetes, hanem varázslatos élménnyé váljon az első nap a suliban. Erre adunk most tippeket!

- Már a felkelést is érdemes különlegessé tenni. Például azzal, hogy a fürdőszoba tükörre olyan üzenetet rajzolunk, amiből megtudhatja, hogy szeretjük és büszkék vagyunk rá. Egy szívecske vagy egy mosolygós fejecske felnőttként talán kicsit túlzásnak tűnhet, de a gyereknek biztos jobban indul majd tőle a nap.

Salamon Eszter közgazdász, édesanya és az Európai Szülők Egyesületének (EPA) elnöke egyben, emellett a tanárképző főiskolán is szerzett diplomát. Eszter szerint attitűdváltásra lenne szükség az oktatás területén. A világ, a gyerekek, és az ismeretszerzés módja is megváltozott, és a magyar oktatási rendszer nem követte ezeket a változásokat. Talán 8 óra helyett csak 10 órakor kellene kezdeni az iskolát? Lehet, hogy az egész középiskolai tananyag felesleges? Erről és sok minden másról beszélgettünk vele.

– Szerinted milyen az ideális iskola és az ideális közoktatás?

– Olyan, amelyikben a sikeres életre készítik fel a diákokat, lehetőség szerint úgy, hogy abban minden szereplő még kényelmesen is érzi magát. Ahol tanulni és tudni jó dolog, érték. Ahol a lehető legkevesebb a stressz. Ahol minden gyereknek a saját, egyedi, mindenki mástól eltérő potenciálját kell elérnie. Ezt olyan közoktatási rendszer tudja csak megvalósítani, ahol minden, az iskolát érintő döntés helyben, a lehető legkisebb közösség szintjén születik meg.

– Egyszer azt mondtad, hogy látod az itthoni siralmas helyzetet, valamint azt is, hogy máshol még tudják élvezni a gyerekek az iskolát. Kifejtenéd ezt bővebben?

– Azt hiszem, nem is arról van szó, hogy máshol még élveznék is az iskolát. Inkább úgy tűnik, Európa nagy része észrevette - vagy legalábbis meghallotta, amikor a kutatók figyelmeztettek rá: megváltozott a világ is és a gyerekek is. Itthon annak ellenére nagyon kevés változás történt a legtöbb iskolában, hogy a kerettantervi szabályozás hosszú ideig lehetővé tette volna.

Ha a reggeli késés nálatok mindennapos, akkor itt az idő elolvasnod pár tippet, hogyan változtass ezen.

- Gyermekednek legalább 10-11 óra éjjeli alvása van szüksége, ha még általános iskolás. Ha hamarabb lefekteted, az nagy eséllyel segít abban, hogy reggel könnyebben felkeljen és az iskolában is jobban tudjon teljesíteni. Semmiképpen se engedd este a TV elé, inkább olvass neki mesét vagy hallgassatok klasszikus zenét, hogy könnyebben elaludjon.

- A reggeli késések egyik oka lehet az is, hogy a gyerek ódzkodik attól, hogy bemenjen az iskolába. Kérdezd meg tőle, hogy van-e vajon ennek valami konkrét oka? Esetleg csúfolják vagy piszkálják az osztálytársai? Vagy az egyik tanárral kapcsolatban volt kellemetlen élménye? Ez lehet például a hátterében annak, ha nem akar kikelni az ágyból.

A Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (KELLO) szerint szeptemberig minden intézménybe megérkezik a mintegy 1,2 millió névre szóló tankönyvcsomag, melyeket az iskolák tanévkezdéskor osztanak ki a diákoknak.

A KELLO pénteken az MTI-hez eljuttatott közleményében jelezte, logisztikai központjaikból már megkezdték a tankönyvek kiszállítását az iskolákba.

Közölték, idén több mint 600 ezren – a rászorulók, illetve az első évfolyamosok – az állami támogatásnak köszönhetően ingyenesen jutnak hozzá a tankönyvekhez, idén összesen a diákok kevesebb mint felének kell fizetnie a tankönyvekért. Az 550 ezer díjbekérőt az iskola által leadott rendelések alapján állították ki. A befizetési határidő augusztus 15-e, de a határidő lejárta után is lehetőség van kiegyenlíteni a tankönyvek ellenértékét, ebben az esetben a befizetés tényét a tankönyvek átvételekor az iskola felé a diáknak vagy a szülőnek igazolnia kell.

A határidő betartása a szülők számára egy kényelmi funkciót jelent, mivel a könyvtárellátó automatikusan jelzi az iskoláknak az időben történő befizetéséket. Ebben az esetben a tankönyvek átvételekor semmilyen külön igazolás bemutatására nincs szükség - fejtették ki.

Hozzátették: az iskolai adatbázisban költözés vagy egyéb változás következtében helytelenül szereplő lakcím miatt a fizetős diákok egy nagyon kis hányada nem kapta kézhez a kipostázott tankönyves díjbekérőt. A könyvtárellátó ezért arra kéri a szülőket, hogy ha a gyermekük nem jogosult ingyen tankönyvre, viszont díjbekérőt sem kaptak, ezt mielőbb jelezzék a Kellónak tankonyvrendeles.kello.hu/Home/Contact címen található elérhetőségek valamelyikén az adatok pontosítása érdekében.

A kipostázott díjbekérőt készpénzzel, átutalással és iskolakezdési kafetériautalvánnyal is ki lehet egyenlíteni - erősítették meg.

MTI 2013. augusztus 9., péntek

Csaknem 900 új informatikai- és idegen nyelvű képzés jelent meg a Tudásod a jövőd! projekt részeként - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH) hétfőn az MTI-vel.

A tájékoztatás szerint 885 képzés jelent meg a Tudásod a jövőd! projektben, 970 millió forint értékben, ami újabb 12 és fél ezer magánszemély oktatását teszi lehetővé összesen 345 településen.

A 2013. augusztus 20. és szeptember 20. között indítható képzésekre 164 intézmény 6805 ajánlatot nyújtott be - írták.

Kiemelték: a projekt célja, hogy a kistelepülésen lakók, az idősebbek és az alacsony iskolai végzettségűek minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be a tanulásba.

A projektben felhasználható források elosztását a régiók fejlettségi szintje határozza meg. Miután a Közép-magyarországi Régió az Európai Unió meghatározása szerint fejlettebb régiónak számít, itt a felhasználható forrás kisebb, mint a többi régióban.

Eddig 75 972-en jelentkeztek képzésre, közülük 34 ezren hátrányos helyzetű kistérségekben élnek. A jelentkezők közül több mint 27 ezren 45 év felettiek. A regisztráltak száma meghaladja a 261 ezret.

A közleményben kitértek arra is: a kormány egyénenként bruttó 90 ezer forint keretösszeggel támogatja a magánszemélyek tanulását, lehetőséget biztosítva arra, hogy informatikai tudást szerezzenek, vagy éppen idegen nyelvet tanuljanak.

MTI 2013. augusztus 5., hétfő

Az iskolába lépés időszakának és az azt követő éveknek mind a szülők, mind a pedagógusok szempontjából jól tapintható, érzékeny pontja a család és az iskola kapcsolata, amelynek minden vetülete, pozitív és negatív hatása végső soron a gyermekre, az iskolához való viszonyára lesz hatással.

Megtörténik-e már a kezdetekkor a bevonás, vagy inkább a hárítás jelentkezik mindkét fél részéről? Kialakul-e a bizalom, amire az együttműködésnek épülnie kellene, vagy a nevelés két legfontosabb szereplője egymás elleni küzdelemnek tekinti a kapcsolatot?

Az egymásra figyelésen, aktív közreműködésen alapuló jó viszony olyan érték, amellyel a leginkább támogathatjuk a gyermek tanulását – mondja beszélgetőtársunk, Vekerdy Tamás, pszichológus, oktatáskutató.

Talán furcsán hangzik, de bizonyos fokú szorongásra mindenkinek szüksége van. Ahhoz, hogy kapcsolatunk a környezetünkkel ideális legyen, fontos, hogy érzékenyek legyünk a visszajelzésekre, a kritikákra, hiszen ezek alapján tudjuk magunkat, viselkedésünket formálni. Ez bizony szorongással is jár. Miért is lenne ez másképp a gyerekeknél?

Hova tűnt anya?

Az első szembetűnő szorongás a 8-9 hónapos kor körül jelentkezik, ez a "szeparációs szorongás". A baba nyugtalanná válik, amikor távol kerül édesanyjától. A jelenség teljesen normális, hiszen ebben a korban kezdi a baba megkülönbözteti magát az anyukájától, felismeri, hogy nélküle mennyire kiszolgáltatott és sérülékeny. A gyermek szorongása akkor kezd problémát jelenteni, ha eluralkodik a kapcsolaton. Ilyenkor nehéz lesz a beszoktatás az oviba, nem akar a nagymamánál maradni vagy este nem tud egyedül elaludni.

Sok türelemre, fokozatos szoktatásra, sok jutalmazásra és dicséretre van szükség ilyen esetben. Legyünk kedvesek, de határozottak, mondjuk meg, hova megyünk, és mikor érünk vissza. Soha ne csapjuk be a kisgyermeket.

A szellemi és testi fejlődés, a szocializáció és a versenyképes tudás megszerzése szempontjából egyaránt meghatározó az első 8-9 év, amit az alapfokú oktatásban töltünk. Az általános iskola alapozza meg az élethosszig tartó tanulás képességét, ami nélkül a továbbtanulási lehetőség – ha papíron nyitva is van – illúzió marad, és a későbbiekben nem hoz semmilyen előnyt. De vajon mennyi idő áll rendelkezésre ehhez?

Az iskolának a tanulók foglalkoztatására, tanulásuk szakszerű támogatására, valamint nevelésére adott esélyeit behatárolja az az időkeret, amelyet a pedagógusok a tanulókkal töltenek. Nem számítva azt az időt, amit az iskola „napközi” címén felnőtt felügyeletként biztosít, a tanítási idő a tanuló szempontjából három elemből áll össze: a kötelező órákból, a kötelezően választható órákból és a szabadon a választható órákból. A kötelező és a kötelezően választható órák képezik együttesen azt a tanítási időt, amelyet minden tanuló igénybe vesz.

A magyar általános iskolások kötelező tanítási ideje 7 és 14 éves koruk között – 1827 órányi idő – a legalacsonyabb az OECD tagállamokban. Törökországban, Svédországban, Szlovákiában, Norvégiában, Németországban, Görögországban több mint 20%-kal, Ausztriában, Japánban, Dániában kb. harmadával magasabb a kötelező tanórákra fordított idő, mint nálunk, míg Angliában, Írországban, Kanadában, Olaszországban, Hollandiában, Ausztráliában másfélszer vagy annál is több időt töltenek a diákok tanítási órán.

Mint sok más alkalommal, a gyermekek délutáni foglalkozásainak kiválasztásakor is nagyon fontos, hogy körültekintően döntsünk és mértéket tudjunk tartani. Két véglet figyelhető meg a szülők hozzáállásában. Az egyik, aki semmilyen különórára sem íratja be gyermekét, a másik pedig, aki túl sok egyéb foglalkozást erőltet rájuk. Ezek közül egyik sem kifejezetten hasznos a gyerekeknek.

Mikor kezdjük?

Szakértők szerint nagyon fontos, hogy a gyermekeknek legyen lehetősége a szabad játékra, mivel szükség van időre, amikor fel tudják dolgozni a tanulás során megszerzett információkat. A legtöbb pedagógus óvodában még nem tanácsolja a szervezett kereteket. Vannak ez alól kivételek, az úszás például már óvodás korban ajánlott, de csak nyáron, amikor nem kell rendszeresen oktatásra járniuk, ugyanis az utóbbi gyakran felborítja a kicsik pihenési fázisait. Ennek ellenére a szülők gyakran úgy vélik, hogy érdemes már korán felmérni, hogy milyen képességei vannak gyermeküknek. A különórák kiválasztása előtt mindenképpen érdemes kikérni egy közeli pedagógus véleményét.

Ha gyermekünk az átlagtól eltérő, például hiperaktív, vagy tanulási zavarokkal küzd, mindenképpen ajánlott szakemberhez fordulni tanácsért. Kisiskolás korban már elfogadott külön foglalkozásokra beíratni a gyerekeket, viszont ekkor sem mindegy, hogy mennyit és hova járnak.

2014-től hároméves kortól lesz kötelező az óvoda. Ugyanakkor közismert gond, hogy nincs elegendő óvodai férőhely. Vajon lesz elég hely, vagy megint jön a jól ismert megoldás, és az óvodáztatás alóli felmentésekkel majd úgyis elszabotálódik a törvény. Az biztos, hogy az új rendelkezést illetően meglehetősen megosztott a szakma és a szülők egy része is.

Az elmúlt évben több telefont is kaptam május hónapban. Kétségbeesett anyukák hívtak fel: „Jelentkeztem az óvodában, és a vezető azt mondta, hogy többszörös túljelentkezés miatt nem fogják felvenni a gyereket, próbáljak én más megoldást találni”! 

Mint utólag megtudtam, az önkormányzatok több fővárosi kerületben a szükségcsoportokat visszaállították, a tornaszobákból megint óvodai csoportokat hoztak létre, hogy keressék a gyermekelhelyezésre a megoldásokat. 

Sok esetben a szülők oldották meg a dolgot. Magánóvodába vitték gyermeküket. Ezek miatt is nő a magánóvodák és a családi napközik száma szerte az országban.

Milyen megmosolyogtató, amikor a csepp fiúgyerek azzal jön haza az óvodából, hogy szerelmes! A lánynak neve is van, és persze ő a legszebb az óvodában. Jó, ha komolyan vesszük ezeket az érzelmeket, mert a gyerekkori szerelem megélése és kifejezése fontos alapköve a későbbi érzelmi életnek.

A kezdeti anya-baba egység hároméves korra fokozatosan átalakul, és az anya mellett megjelennek más fontos szereplők is a gyerek életében. Az apának ebben az életkorban növekszik meg igazán a szerepe, ugyanis a külvilág szabályait és határait legtöbbször erőteljesebben képviseli, mint az anya. 

Ez pedig tovább tetőzi azt a konfliktust, ami abból ered, hogy a fiúgyermekek ebben az életkorban igazi vonzalmat éreznek az anyjuk iránt. Ezt a szerelmet nevezi Sigmund Freud Ödipusz-komplexusnak. Az elnevezés onnan ered, hogy Ödipusz király a thébai monda szerint -­ anélkül, hogy tudomása lenne róla - megöli édesapját, majd elveszi feleségül annak özvegyét, a saját édesanyját.

Mindnyájan tudjuk, hogy a beszéd nem öröklődik: a korai életévektől kezdődően, a gyermekkoron keresztül a környezettel való érintkezés során sajátítjuk el. Éppen ezért nagyon fontos a helyes szülői beszédpélda, a szeretetteljes családi háttér, a jó anya-gyermek kapcsolat, amely érzelmileg motiválja a gyermeket a beszédre. Ám a legjobb környezeti hatások ellenére is előfordulhatnak nyelvfejlődési zavarok, beszédhibák. A nyelvi zavar enyhébb formája a megkésett beszédfejlődés.

Mikor beszélünk megkésett beszédfejlődésről?

Az anyanyelv elsajátításának üteme nagy eltéréseket mutathat az egyes gyermekek között. Éppen ezért felesleges összehasonlítani a gyerekek fejlődését. Általában akkor beszélünk a beszédindulás késéséről, ha 2,5-3 éves kor után – ép hallás és ép értelem mellett – a gyermek nem beszél.

A lányok és a fiúk beszédfejlődésének indulása különbségeket mutat, a lányoknál már korábban fel kell figyelnünk bizonyos jelekre. Problémára utal, ha a lánygyermek 18 hónaposan, a kisfiú 2 évesen még nem mond szavakat, vagy ha kislányunk 2 éves kora körül, illetve fiunk 2, 5 éves korára nagyjából csak 20 szót használ, vagy már hónapok óta nem növekszik az általa használt szavak száma.

Sajnos túlságosan is gyakran megtörténik, hogy az egyik szülő - többnyire az anya - magára marad, akár a kisbaba érkezése után röviddel, vagy cseperedő gyermekkel, gyermekekkel. Van úgy, hogy közösen megegyezik a pár, hogy nem folytatják együtt, de bizony megesik az is, amikor a szakítást csak az egyik fél kezdeményezi, ezért a másik elhagyottnak érzi magát.

Egy válási gyász feldolgozása kegyetlenül nehéz folyamat, kisgyermekekkel pedig fokozottabban megterhelő. A szülő birkózik a veszteség fájdalmával, többnyire tele van haraggal a másik fél iránt, vagy bűntudata van, ha ő az elhagyó fél, de akár akkor is, ha ő az, akit elhagytak, vagy közösen jutottak el a válás melletti döntésig. Hiszen, ha türelmesebb lett volna, ha nem tette volna ezt, vagy azt, vagy többet tett volna…

A gyermekeknek azonban vidám és játékos kedvű szülőkre van szükségük, és olyanra, aki tisztelettel beszél szülőtársáról a gyerekeknek. Ez bizony gigantikus feladat egy krízisállapotban lévő ember számára, ugyanakkor a nehézségek mellett erő- és örömforrást is nyújtanak a gyerekek.

Egyre több oktatással foglalkozó szakember emeli fel a szavát azért, hogy ne ártsunk a gyerekeinknek a múltból fennmaradt iskolarendszerek konzerválásával. Minél inkább a múlt szerint szabályozunk, annál inkább elveszítjük a jövő biztosítékát jelentő kreativitást. Ken Robinson szellemes előadásaiban erről beszél, ajánljuk minden kedves Kölöknet olvasónak!

Sir Kenneth Robinson ötletes rajzos előadásában arról beszél, hogy a mai oktatási rendszerek az ipari forradalom idejéből maradtak ránk, és túl kellene lépni a múlt mítoszain, hogy a gyermekeink a huszonegyedik század elképesztően gyors és beláthatatlan változásaihoz alkalmazkodni tudjanak. A tesztek a konformitást segítik és a sztenderdizálás erősödésével egyre több a hiperaktív gyerek. Ahelyett, hogy élni tanítanánk a gyerekeinket, szedáljuk őket, hogy figyelni tudjanak az unalmas órákon az iskolában. A művészetek és a csoportos tanulás segíthet abban, hogy a gyerekkorban még meglévő divergens gondolkodás és a kreativitás ne tűnjön el a felnőttkorra.