Az össztársadalmi szinten általánosan megnövekedett feszültségszintet az iskola falai között is érezhetjük, hiszen akár a tanár, akár a diák oldaláról tekintjük az életeseményeket, bizony sok olyan stressz éri mindkettőt, amit nem tudnak egyszerűen letenni az iskola kapujában. A baj talán nem is a megnövekedett feszültség, hiszen ez energiát jelent. Ennek a fölösleges energiának a levezetésén, a levezetés konfliktusos jellegén van inkább a hangsúly. Hogyan, milyen formában sikerül lecsillapodni, optimális szintre beállítani a belső feszültségszintet? Sikerül-e a bennünk lévő fölösleges energiát pozitív energiává alakítani és ezáltal hasznos, hatékony cselekedetek, akár a problémamegoldás szolgálatába állítani?

A konfliktus igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállásából kialakuló ütközést jelent. Ezek a helyzetek általában komoly feszültséggel járó folyamatok, melyek ma egyre gyakrabban az agresszió irányába tolódnak el. Gyakorló pedagógusok gyakran panaszkodnak arra, hogy a mai gyerekeknek már nincsenek határok, tiszteletlenek, kíméletlenek, a tanárok pedig eszköz nélküliek a konfliktus helyzetek megoldásában. Tény, hogy a hagyományos módszerek ma már nem alkalmazhatóak, nem is hatékonyak. Új utakat keresünk, ezek megtalálását segítik óravázlataink.

A korábbi tapasztalataink, a számunkra modellt jelentő személyek viselkedése, a rendelkezésünkre álló viselkedés minták, és a vérmérsékletünk határozza meg, milyen utat választunk a feszült helyzetekben. Van, aki nevetgél, más kiabál, ordít, van, aki futkározik, van, aki birkózik, vagy a másik gyereket ugratja. Az egyén szempontjából végül is bármelyik út normális, eredményt hozhat, hiszen ezekkel sikerül beállítani az optimális feszültségi szintet, ami a megfelelő működéshez kell. A közösség szempontjából megnyugtató az lenne, ha a feszültséggel járó helyzetek mindenki számára elfogadható módon oldódnának meg.

Segít, ha a konfliktus helyzeteket, mint megoldandó problémákat mérlegeljük. A konfliktusos helyzet újraértelmezése ez, amikor úgy tekintenek a felek egymásra, mint együttműködő partnerek, akik a probléma megoldásán fáradoznak. Ebben a helyzetben elfogadjuk azt, hogy mindenkinek érdeke, belső igénye az, hogy a feszültséget okozó rossz érzések megszűnjenek. A konfliktushelyzet újrakeretezése nyomán a résztvevők többé már nem egymással szembenálló felek, rossznak hitt ellenségek, akik egymással csatát vívnak a győzelemért.

A konfliktusok hatékony megoldása lehet az M. B. Rosenberg nyomán elsajátítható erőszakmentes kommunikáció is. Az EMK első és legfontosabb eleme a megfigyelés és vélemény-nyilvánítás szétválasztása. Akkor, amikor a számunkra problémás helyzetről beszélünk, a konkrét időponthoz és helyzethez illeszkedő megfigyeléseinket (M) közöljük. Legyen ez a közlés minősítés, értékelés, és ítélkezés mentes! Kritikai észrevétel helyett első mondatunk irányuljon a számunkra problémás esemény, viselkedés leírására. (Kata hanyag, feledékeny mondat helyett: Kata az elmúlt egy hét alatt egyszer sem hozta el a szótárfüzetét.) Második elem a saját érzések (É) közlése a megfigyeléssel kapcsolatban: dühös vagyok emiatt, aggodalommal tölt el, neheztelek... Ezután térünk rá saját szükségleteink (SZ) közlésére: szeretnék eredményesen tanítani, s ehhez szükségesnek tartom, hogy a füzetbe felírjuk az ismeretlen szavakat. Végül egy kérés (K) következik: Megtennéd, hogy a következő órára hozod a füzetedet? Erre a mondatra sokféle válasz érkezhet: „Szeretném én is, ha lenne füzetem, de anyukám nem tudta még megvenni.” Vagy: „Nem tudok füzetből tanulni, mert nekem gondot jelent kiolvasni az angol szavakat. Könnyebben megtanulom hallás után…”

Ha ez a beszélgetés folytatódik, a végére a tanár és a diák is azt érezheti, hogy a másik megértette őt és ellenségeskedés nélkül oszthatják meg egymással az azonos és eltérő nézeteiket. Feltehetően végül kialakul egy mindkettőjüknek elfogadható kompromisszumos megoldás.

Az erőszakmentes kommunikáció alkalmazásával, megtanításával is segíthetjük diákjainkat abban, hogy megtanulják problémáikat hatékonyan megoldani.

*Ajánlott irodalom:

1. Dr. Marshall B. Rosenberg: Erőszakmentes kommunikáció (Agykontroll kft Budapest 2001.)

2. Szekszárdi Júlia: Új utak és módok Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához (Dinasztia 2008.)

3. Elliot Aronson: Columbine után (Ab Ovo 2009)

Dr. Kissné Kálmán Marianna, klinikai gyermek-szakpszichológus